Az idei Falunapokra iskolánk a magyar népmesék köré szőtte az installációját. A célunk az volt, hogy bemutassuk e gazdag hagyományt: a népmesék szimbolikus nyelvét, hőseinek küzdelmeit és örök érvényű tanulságait.
A magyar népmese évszázadokon át a falusi közösségek élőszóban továbbadott kincse volt: varázslatos történetek királyokról, szegénylegényekről, tündérekről és próbatételekről. A mesék nem csupán szórakoztatásra szolgáltak – tanítottak, bátorítottak, és erőt adtak a mindennapok nehézségeihez.
A 19–20. század fordulóján a mesék gyűjtése és megőrzése különösen fontossá vált. Ekkor lépett színre Benedek Elek (1859–1929), akit joggal nevezünk „a nagy mesemondónak”. Ő volt az, aki a nép száján élő meséket irodalmi igényességgel lejegyezte, és kötetei révén örökre megőrizte számunkra. Művein keresztül a magyar népmesék hősei ma is eljutnak kicsikhez és nagyokhoz egyaránt. Ezért ünnepeljük a Magyar Népmese Napját minden évben Benedek Elek születés napján, szeptember 30-án.
Ezért heteken keresztül válogatták a meséket pedagógusaink, melyet közösen olvastak és néztek meg a tanulókkal, hogy ihletet merítsenek.
A műveket a gyerekek rajzai alapján kontúrozták, majd festették fel üvegfestékekkel, hogy díszes ablakokat kaphassanak! A népmesék komplex fejlesztő hatással bírnak: fejlesztik az erkölcsi érzéket, a nyelvet, a fantáziát és az érzelmi intelligenciát, miközben szórakoztatnak és közösséget építenek.
